2010. október 11., hétfő

Kutyás sztori

Egy régi igaz történet

Ez már egy régi sztori. .Én mindig is egy nem törődöm senkivel típus voltam,de az egyik nyaramon az volt, hogy mentem a kis focipályára vidéken. Nagyon,nagyon rossz idő volt. Esett az eső, és villámlott. Körülbelül  este 8 óra lehetett.. Egyszer csak találkoztam egy német juhász kutyával. Úgy látszott, hogy nincs gazdája, otthona. Én amilyen vagyok egyértelműen haza vittem.Otthon nem nagyon örültek neki de megengedték végül .Én tiszta happy(gyengébb elméjűek kedvéért boldog) voltam.  Mindig együtt voltunk mintha össze nőttünk volna.De egyik nap eltűnt
 Nagyon rossz volt nélküle mintha ketté hasadt volna a föld alattam. Én mindenhol kerestem de sehol sem találtam. Aztán láttam egy lányt aki mindig a kutyájával volt. Hozzám szólt:
-Szia! Gina vagyok, téged hogy hívnak?-köszönt nekem a lány.
-Szia!Adri vagyok.
-Szomorúnak látszol. Mi a baj?
 -Jól látod, hogy szomorú vagyok. Eltűnt a kutyám, Rexi
-Oh, nagyon sajnálom mert olyan volt mint az én kutyám Csipi.

Nem sokkal később  jött egy barátnőm, Andi és mondta hogy Rex-et elütötte egy autó. Én azt hittem abba a pillanatba ,hogy ennyi volt és majdnem elájultam.Minden reményem elveszett. Nagyon szomorú voltam.Ő volt az aki miatt nem voltam olyan mint egy elhagyatott papír lap.
De erre Csipi elfutott. Mind ketten idegesek voltunk és eközben nagyon jól össze ismerkedtünk.
És rá 3 órára meglettek a kutyák. Ketten játszottak és a mozi domb mögött voltak. De mikor eggyütt haza mentünk akkor a mamám közölte velem, hogy nem tarthatom meg.Rexet. 
Hiába kérdeztem, hogy mért nem, azt mondta, hogy csak. De a Gina felajánlotta, hogy bemutatja másnap az egyik barátját és neki ha kell odaadhatom. És ekkor a szívem újra épp, hogy meg nem hasadt. Másnap elmentünk, bemutatta a fiút. Úgy hívták, hogy Roger. Tényleg most, hogy vissza gondolok nagyon jó döntés volt, hogy Rogernek adtuk.
Erre mondják: MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ IS.

1 megjegyzés: